Javier Milei elnök múlt szerdán rendeletben nevezett ki két bírót a legfelsőbb bíróságba. Ők Ariel Lijo és Manuel García Mansilla, akiket tavaly áprilisban javasoltak, de akkor nem kapták meg a szenátusban a szükséges kétharmados többséget.
A döntés nem volt váratlan, mégis nagy felháborodást és heves tiltakozást váltott ki az ellenzékből. Emiatt, valamint a folyamatban lévő kriptobotrány miatt az ellenzék többsége távol maradt a szombat esti törvényhozási időszak megnyitásától. Milei ezért egy félig üres plenáris terem előtt beszélt.
Guillermo Franco kabinetfőnök egy interjúban kifejtette, hogy a szenátorok ellenállása kényszerítette a kormányt erre a lépésre, mivel Maqueda bíró tavaly decemberi nyugdíjazása után már csak három legfelsőbb bíró van hivatalban. Ez pedig veszélyeztetné a bíróság működését. Az alkotmány lehetővé tenné azt is, hogy a parlament nyári szünete alatt ideiglenesen nevezzenek ki bírákat. Ismert alkotmányjogászok nem értenek egyet ezzel az állásponttal, mivel az eljárás nem ilyen fontos tisztségekre vonatkozik, és a kinevezésre mindössze három nappal a parlamenti tevékenység folytatása előtt került sor.
A jelenlegi legfelsőbb bírák közül kettőt, Carlos Rosenkrantzot és Horacio Rosattit szintén rendelet útján nevezte ki Mauricio Macri korábbi elnök, de az akkori ellenállás miatt kemény tárgyalások után a szenátus utólag megerősítette és legalizálta őket. Erre azonban Milei most sem számíthat, hiszen az őt támogató „puha” ellenzék egy része, az UCR (Radikális Polgári Unió) párt formájában szintén ellenzi a kinevezést.
García Mansilla konzervatív jogász, aki szoros kapcsolatban áll az Opus Dei-vel, a katolikus magánegyetem, a Universidad del Salvador és az amerikai Georgetown Egyetem végzőse. Soha nem volt bíró, de ügyvédként és lobbistaként dolgozott az energiaágazatban, többek között a szénhidrogén-kamara (CEPH) igazgatójaként és az Universidad Austral dékánjaként. Korábban a tudományos és üzleti körökön kívül nagyrészt ismeretlen volt. A legfelsőbb bírósági bírói tisztség betöltéséhez általában bírói tapasztalat szükséges. Mansilla kinevezését mások mellett feminista szervezetek is vitatják, mivel korábban az abortuszjogok ellen foglalt állást.
További kritika emeli ki, hogy egyetlen nőt sem jelöltek a posztra. Highton de Nolasco bíró 2021-es nyugdíjba vonulása óta a bíróság csak férfiakból áll.
Mansillának új kollégái már letették a hivatali esküt, egy nagyon gyors és diszkrét ceremónia keretében. A nyilvánosságot csak ezt követően tájékoztatták.
Lijo szövetségi bíró a fellebbviteli bíróságon, és rendkívül ellentmondásos. Több mint 32 panaszt és pert nyújtottak be ellene a bírói tanácshoz. Állítólag politikai karrierje kezdete óta szoros kapcsolatban áll Mauricio Macri volt elnökkel. Macri karrierjét a népszerű futballklubon, a Boca Juniorson keresztül kezdte, ahol 1995-ben nagylelkű adományok és befektetések után elnökké választották. Karrierjének következő állomásaként Buenos Aires városának kormányfője lett. Ekkoriban Lijo a klub igazgatótanácsának tagja volt Carlos Stornelli és Raúl Plee ügyészekkel együtt.
Mindhárman központi figurái lettek az elmúlt évek bírósági eljárásainak, amelyek az ország történelmébe lawfare-ként – politikai okokból manipulált eljárásokként – vonultak be. Lijo-t Macri léptette elő a fellebbviteli tanácsba, szintén rendelettel.
A korrupció és a titkosszolgálatokkal való kapcsolatai mellett azzal vádolják, hogy az általa vezetett pereket politikai számítások szerint időzíti, és a vádakat, letartóztatásokat és ítéleteket a választási naptárhoz igazítja. Aktívan részt vett például – még egy alsóbb fokú bíróságon – az Amado Boudou volt alelnök elleni botrányos perben, akit annak ellenére ítéltek el, hogy bizonyítottan tanúkat vásárolt, és tényszerű bizonyítékok nélkül. Annak idején Lijo elintézte azt is, hogy Boudou-t letartóztassák, és a letartóztatásáról készült fotókat a sajtó rendelkezésére bocsássák.
Másrészt Lijo nem nyilvánította magát elfogultnak, amikor egy Mauricio Macri elleni súlyos vádiratot terjesztettek elé. Az ügy a Macri-csoport egyik vállalatának az állam felé fennálló tartozásaira vonatkozott. Sajtóértesülések szerint az összeg az eset idején, 2017-ben mintegy 60 milliárd argentin peso volt, ami az akkori árfolyamon számolva mintegy 4,3 milliárd amerikai dollárnak felel meg. Lijo hét év alatt még csak be sem idézte Macrit kihallgatásra. Másrészt nem is zárta le az eljárást, ami azt jelenti, hogy Macri ellen továbbra is látens fenyegetés áll fenn.
García Mansillával ellentétben Lijo még nem tett esküt. Ennek az a kimondott oka, hogy előbb vagy le kell mondania a Fellebbviteli Kamarában betöltött tisztségéről, vagy fel kell függeszteni. Ez utóbbit kérte. A pletykák szerint azonban a bíróságon belül is van ellene ellenállás.
Az ellenzék már bejelentette, hogy egyik kinevezést sem ismeri el, és azzal fenyegetőzik, hogy a szenátusban megakadályozza ezeket.
Írta: Miguel Arndt
Forrás: Amerika21
